„McCullough-ék ​háza nagyrészt üvegből van – valóságos vitrin. És ami ebben a "vitrin”-ben látható, az az „amerikai álom” megvalósulásának szép példája, a tehetség és a törekvés eredménye: egy sikeres család jólétben, megbecsülésben csordgáló élete. Ian, a férj neves politológus, egy jövendő kutatóintézet oszlopa és jövendő igazgatója. Glynnis, a feleség a főzőkanál művésze, gasztronómiai rovatok munkatársa, népszerű szakácskönyvek szerzője. Bianca, a lányuk egyetemre jár. McCullough-ék mindet elértek, amit célként maguk elé tűztek. – Érdemes ötvenévesnek lenni Amerikában! – tör ki Ianból, amikor születésnapján családja és baráti köre lelkesen ünnepli. Ám a boldogság éppoly törékeny, mint a üveg, s az istenek irigyek. Ámor meglegyinti szárnyával a szórakozott, kissé suta tudóst – nem a nyilát használja, hisz az érzés, amit támaszt, alig tudatos, és a kapcsolat plátói. Glynnis azonban mást gyanít, s az üvegházban egy éjszaka elszabadul a pokol. Tragédia, botrány, vizsgálat, az ellenséges érzelmű rendőrség és politika akciói, a társaság és társadalom reakciói, az összeomlott karrier keserűsége, a bonyolult per viszontagságai: Ian pokoljárása hosszú és gyötrelmes. De végül győz az Igazság – és az ügyvédi bravúr –, diadalmaskodik a Szerelem – és a fiatalság –, s ez az „amerikai tragédia” igaz amerikai hepienddel ér véget.