Jónás Éva: MAZSOLASZEMEK, AVAGY A FÉRFIAK ÉS ÉN

 Jónás Éva

MAZSOLASZEMEK, avagy a férfiak és én

 Ligeti Fruzsina ízig-vérig nő, aki még hatvan felé sem adta fel a reményt, hogy megtalálja élete párját. Személyiségének legfőbb alkotóeleme a humor és az önirónia, amellyel gazdagon fűszerezi társkeresési botladozásainak történetét.

 A regény elsősorban a futottak még kategóriáról szól, az apróhirdetések eredményeként létrejött, többnyire egyszeri és megismételhetetlen találkozásokról, amelyekből nem lett semmi, csak (vagy hála istennek) egy regény.

Tehát arról, hogy miért keservesen nehéz, vagy éppen fergetegesen röhejes az ő korában társat keresni, s következésképpen miért nincs mellette férfi ma sem.

Ha a könyv csupán az eredménytelen randevúk sorát örökítené meg, Fruzsinát való-színűleg mindenki szellemi fogyatékosnak tartaná, de a plasztikus családi történetekből körvonalazódik a kisgyermek, a testvér, az anya és a háziasszony is, többnyire itt is a humor szemüvegén át. 

Részlet a regényből

 Pontban 5 perccel a megbeszélt időpont után belépett egy fekete öltöny és egy fekete táska, őrült fizikusnak álcázva. Hátát verdeső rágott szélű, három szál zsíros haja a szélrózsa minden irányában repdesett, alapjában fiatalos arcán négy napos borosta, magas alakja púposra görnyedt, inge, öltönye viseltes, arca mogorva. Hosszú lábaival egyenesen az alagsori WC-hez vezető lépcsőhöz vágtatott anélkül, hogy körülnézett volna. Ordított róla az asszonykéz hiánya.

Meghűlt bennem a vér. Előkaptam a telefonomat, és felhívtam a húgom.

— Fló! Én mindjárt elájulok. Most jött be egy organizmus, halálbiztos, hogy ez az. Úgy néz ki, mint egy őrült, akit egy hete nem engedtek le a padlásról.  Most mit csináljak?

Természetesen röhögött.  Végül is mire számítottam?!

— Hagyd ott a francba. Öt perc múlva állj fel.

A kibicnek semmi se drága. Csakhogy én öt éve nem láttam férfit az ágyamban. Se őrültet, se normálisat. Amúgy pedig ha kipucolkodna és elmosolyodna, egészen emberszabású lenne.

Előkaptam a parfümömet és magamra lottyintottam egy adagot.  Ahogy ez kinéz, alighanem büdös is.

Nem árt az óvatosság.

 Valaki a könyvről:

 „Mikor negyedszer nyerítettem föl magamban a tömött buszon, eltettem a könyvet. Rájöttem, hogy ez nyilvános  helyen olvashatatlan…”