„- Nem vette észre, hogy később valaki netán megbolygatta a sírt? Nem tapasztalt semmi szokatlant? – Nem – rázta meg a fejét a sírásó. – De… várjon csak! Az az igazság, hogy nem volt alkalmam a tapasztalásra. Az év szeptember 10-én ugyanis kórházba vittek, mert a sérvem kiújult. Az ilyesmire jól emlékszik az ember… A műtétnél ötszáz forintot fizettem ki… – Elképzelhető, hogy valaki közben felbontotta a sírt, és oda temette azt a másik holttestet? – Temette??? Odadobta, mint valami rongyot. Uramisten! Még ha temette volna. – Milyen állapotban volt a holttest, amikor előkerült? – kérdezte Dér Ádám. – Természetesen csontváz állapotban – felelte a sírásó. – Tizenhárom év hosszú idő.”